Olvasásukhoz kattints a KÉPRE
Olvasom, hogy egy tíz éves kislány elindul az édesanyjához. Nagyszülei kiviszik a pályaudvarra, felteszik a vonatra és integetnek. A vonat elmegy, ők ott maradnak. Jól döntöttünk, suttogja az egyik. A másik rábólint. És rettegnek. Az anya egy másik pályaudvaron áll, vár a lányára. És retteg. A kislány átutazza fél Európát. Amikor felszáll a...
Nyár van. Túl vagyunk a reggelin. A két fiú és Cuki élvezi a napsütést, a hatalmas kertet, de mindenekelőtt a gyerekkor gondtalan szabadságát. Most, hogy itthon vagyunk, naponta elvégzendő feladatom a főzés. Mit mondjak? Nem szeretem. Gyakorta eszembe jut Jamie Oliver és az ő boldog arca, ahogy a főzésről beszél. Reménykedve néztem a műsorát, hátha...
Vége.... Tegnap befejeztem a Lepketánc harmadik kötetét és nem érzek sem örömöt, sem boldogságot. Nem tudom, más szerzők hogy vannak ezzel. Örülnek- e vagy boldogok, netán elégedettek ilyenkor? Bennem üresség van. A történet befejeződött. Itt az ideje, hogy elengedjem a szereplőimet. De lehet-e könnyedén elengedni őket akkor, amikor a három kötet...