Rendhagyó önéletrajz

Nyolc hónap állt rendelkezésembe, hogy kigondoljam, mivé is szeretnék válni. Ezt az időt háborítatlan nyugalomban tölthettem, így semmi sem zavart a döntés meghozatalában. Amikor a vártnál úgy egy hónappal korábban megszülettem, közöltem a körülöttem állókkal, orvos leszek. Meglepődve kellett tapasztalnom, hogy ez senkit sem érdekelt. Anyám, az orvos és a szülésznő el volt foglalva a csodálásommal. Apám később csatlakozott hozzájuk. Szüksége volt egy kis időre annak a feldolgozásához, miszerint fiú helyett lánya született. Amikor később ezt nehezményeztem, ő az apák ősi vágyára hivatkozott, én pedig elfogadtam mentegetőzését. Családomra a feltétel nélküli szeretet volt jellemző. Magam azt, hogy orvos leszek, tényként kezeltem. Annál is inkább, mert nem volt B tervem. Ez azóta is jellemző rám. Nem vacakolok másik terv kidolgozásával, végrehajtom azt, amit elsőre kigondoltam. Apám szívesebben látott volna fizikusként, volt affinitásom hozzá. Így aztán a felvételi idején feltette a kérdést, mi lesz, ha nem vesznek fel az orvosira? Mért ne vennének, kérdeztem. Igazam lett, felvettek. Hat csodás egyetemi év után átvettem a diplomámat és megkezdtem a munkát a nagybetűs életben. Gyógyítok, helyemen vagyok, gondoltam. Ám a Sorsnak más terve volt velem.....

 Kétezer tizenhat február huszonnyolcadikán megismertem egy történetet. Elkapott, és mint az örvény, a magához húzott és azóta is fogva tart. Két nappal később este nyolc óra körül, miközben hazafelé vezettem az autómat, jött az ötlet, írnom kell. Hazaérve leültem a laptopom elé és nekikezdtem. Így született meg az első könyv egyvalakinek, a semmiből. Kitérő, gondoltam, amikor befejeztem. Nem így lett. Egy évig versek "jöttek". Ezekről  annyit mondhatok, örökre titkosítottam őket. Aztán egy év szünet következett.  Vége, ennyi volt, vontam le a következtetést. Nem így lett.  Kétezer tizennyolc nyarán újra kezdődött az írás. Egymás után születnek a könyvek. A Varjú ikrek története, az Álomkövek, a Lepketánc Zoé könyve, Lepketánc Múltban vagy jövőben,  Lepketánc Krisztina könyve, És a vonat megérkezett, .....a Dög. És persze vannak  novellák,  na és ott van az új kedvenc  a "Tudtad, hogy" blog.... és még mi mindent szeretnék!

Leülök....... hallgatom a zenét....... és kis idő múlva írni kezdek......

Az utolsó versem utolsó sora így szól:  'Elment az eszem, ha nektek így könnyebb!" 

Hát ...? Ki tudja? Bár én ennek az állapotnak minden pillanatát élvezem!