... Mi is a porcelán?
Kaolin, földpátok, őrölt kvarc keveréke. És persze ezt a keveréket 1200-1400 fokon ki kell égetni. Mivel a kémia nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, és az eltelt időben se sikerült egymáshoz közelebb kerülnünk, nekem erről ennyi elég is. A porcelánt, mint témát a kémia iránti averzióm nem érinti, ezért javaslom, hogy térjünk vissza hozzá. Na, nem a nippecskékhez, hanem egy speciális, ám annál fontosabb alkalmazásához, a játékbabák készítéséhez. Vagyis inkább a játékbabák fejének porcelánból való készítéséhez. Mielőtt ezt megtesszük, tisztázzuk! A babakészítés nem 19. századi találmány. De nem ám! Nyugodtan mondhatjuk, hogy már az ókori görögök is…..sőt! További fontos tény, hogy 1860 előtt a babák porcelánból készültek, azt követően jelentek meg a bisgue babák, de a köztudatba ezek is porcelánbaba néven kerültek be.
Hogy mi a bisque? Kiégetett, mázatlan porcelán. De erről később...térjünk vissza a játékbabákhoz a 19. századba! Látom a bólogatásokat, a hát persze, ha bisque baba, akkor Armand Marseille!! A legnagyobb, és széles körben a leghíresebb baba készítő. Hát igen, ő és a babái meghódították a világot. Pontosabban babafejei. Maga Armand Marseille vállalkozó volt, aki kiváló üzleti érzékkel megvásárol egy játékgyárat, majd egy porcelángyárat. A kettőt egyberakta és ezzel 1885-ben meg is kezdődött az AM jelzésű játékbabák gyártása. Vagyis inkább a fejeké, mert a testeket beszállítóktól vették meg. Az üzlet virágzott. Ezt egy picit pontosítom, mert nemcsak fejet, de fej+vállakat is készítettek, ehhez tették a más cégektől megvásárolt testeket. Hogy mi a fej-váll? A fejet és a vállat egybeöntve készítették. Lényegében olyan, mint a mellszobor. Erre rögzítették fel a testet, ami gyakorta bőrből készült.
Az AM gyár 1919-ben házasságot kötött Ernst Heubach porcelángyárával. A Heubach cég ipari felhasználásra készülő termékek mellett babafejek gyártásával is foglalkozott, ez volt a "házasság" alapja. Persze felmerülhet a kérdés, miért kellett egyesülniük? Ismert a mondás, amiről úgy gondoljuk, mindenre választ adhat: cherchez la femme. Vagyis keresd a nőt! De van egy másik is, Azt Mefisztó énekli Gounod Faust című operájában. Megvan? Nincs? Nem baj, leírom: " Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül.. Járja koldus és király, a sátán örül." Tehát a válasz: a fúzió után együttes erővel még több baba készülhetett, még nagyobb nyereséggel. Ám a frigy nem tartott sokáig, mert 1932-ben a két cég szétvált. Maga a cégalapító, Ernst Heubach sem sokkal élt tovább. 1945-ben náci múltjáért és tevékenységéért kivégezték.
Hogy fogalmunk legyen a biznisz nagyságáról, 1903-ban egyetlen év alatt egyetlen gyárban húszmillió papírmasé és kétmillió porcelán babafej készült. Nem a világon összesen, csak egyetlen gyárban, Sonnebergben.
Ne higgyük, hogy a tehetséges Armand volt az első "porcelánbaba" készítő. De nem ám. Ő még meg sem született, amikor 1842-ben eszébe jutott valakinek és az ő barátjának ez az ötlet. Rögvest be is vették a bizniszbe a feleségeiket, és babagyártásba kezdtek, Montreuil-sous-Boisban. Ez a valaki Pierre-Francois Jumeau volt, barátját pedig Louis-Desire Beltonnak hívták.
De térjünk csak vissza a Jumeau babákhoz. A gyár 1860 után tért át a bisque babák gyártására. Így kezdődött a francia babák nagy karrierje. Jumeauné sajnálatos halálát követően azután ez a francia-négyes szétvált. Belton és neje ott hagyta a babákat. A magára magadó Jumeau úr a munkába temetkezett. Az 1800-as évek végéig tartó pénzügyi karrierje során a cég évi 3 millió babát forgalmazott. Madame Jumeauról annyit, hogy ő felelt a babák öltözékéért. Kéretik nem lenézni ezt a tevékenységet! Nagyon is fontos része a baba készítésnek. Ráadásul a Jumeau babák erről váltak híressé. Ruhatáruk nagyon igényes volt. Drága anyagokból és kiegé-szítőkből állt, a ruhatáruk, mi több, a ruhák a felnőtt divat szerint készültek, Tehát divattörténelem szempontjából is fontos információval bírnak. Ráadásul nem voltak a babák "kötelező tartozékai". Ruhát külön is lehetett venni. Egyszer megfigyelőként voltam egy aukción, ahol egy Jumeau "hölgy" bőrből készült fűzőjét árverezték Mondhatom, kívánatos egy darab volt. Legalábbis nekem, Nagyon szerettem volna. Sajnos már a kikiáltási árnál esélytelennek bizonyultam. Jobban hangzik, ha úgy írom. a lehetőségeim voltak szerények. Arra tanítottak, hogy lemondani tudni kell! Hát, legalább gyakorolhattam! Ezért írtam, megfigyelői státusban! Csak csendben mondom, Jumeau baba még nincs a gyűjteményemben. Szerettem volna legalább a fűzőt. Úgy gondoltam, hogy birtoklásával a gomb már megvan, a kabát meg majd csak összejön. A babák áráról majd később. Még annyi minden érdekesség van, amiről írhatok. Itt van mindjárt a mit tud a baba kérdés. A szülők, már ha van leánygyerekük, most bólogatnak. Na, ez már az 1800-as években is elvárás lehetett. És nemcsak a gyerekeket foglalkoztatta, de egy órásmestert is. Nem dr. Coppeliusra, az őrült tudósra gondolok, Rá és szülőatyjára, Clément Philibert Léo Delibesre majd később visszatérek.
Tehát élt egy valós személy, egy órásmester, aki szerkezeteket tett a babákba...
Folytatom....
Újabb érdekességek feltöltése 2024.03.15-ig
Ha tetszett, gyere vissza gyakran, mert folyamatosan megosztom mindazt, ami megteszik, meghökkent, vagy azt gondolom, hogy másoknak is tetszeni fog. És ha valamit találok, ami a korábbi témákhoz illik, azt beleírom. Ezzel persze nem azt akarom javasolni, hogy újra és újra az elejétől kezdjétek olvasni, de azért néha nem árt a megszerzett ismereteket felfrissíteni......
