Álomkövek

                                      Szinopszis

Mindenkinek vannak álmai, vágyai. Andrisnak például egy bringa, a Szuper Cajga. A szerelem első látásra. Van bringája, így anyja nem támogatja megvételét. Nem könnyű ezt elfogadni, főleg nem tizennégy éves korban. Ám van egy lehetőség. Nagyanyja évek óta jutalmazza a kitűnő bizonyítványt. Kitűnőnek kell hát lenni, ez a megoldás. Viszont Andris angolból rontott, négyesre áll. Megkéri kedvenc tanárnőjét, feleltesse az utolsó órán az ötösért. A sorsdöntő felelést megelőző napon késő estig tanul. Úgy érzi, hiába minden, nem fog sikerülni. Szomorúan bújik ágyba, legszívesebben sírna, ám hirtelen egy vitorlás hajón találja magát, ráadásul egyedül. Szerencsére a hajó önműködő, így eljut vele egy kikötőbe. Elindul, hogy felfedezze az Álmok országát és ehhez egy különleges képességgel rendelkező macska, Fényességes Rozália lesz a társa. Rájön, hogy segítséget is kaphat az ötös megszerzéséhez. Amíg teljesíti a Királynőtől kapott feladatot, megismerkedik mások gondjaival, rájön a család fontosságára, felfedezi saját erejét. Ebben a történetben Andris az Álmok országában járva iránytűt kap annak a kérdésnek az eldöntéséhez, mi igazán fontos az életben. A cajga vagy valami egészen más?

                                                            Ajánlott tíz  éves kortól 

                                                         megjelenés előkészületben

                                                         Álomkövek                                                                                                                   részlet

..........................A képen egy sovány férfi feküdt egy ágyban, karjai között kutyával. Adna is nekem anyám, ha Mogyit így beengedném az ágyamba, gondolta. Kíváncsi volt, vajon mit keresett a kutya a férfi ágyában. Elolvasta a cikket. Egy hajléktalan férfiról szólt, aki nyolc évig élt az autójában. Egyetlen társa egy kutya volt. A férfi beteg lett, kórházba került. A kutya pedig egy menhelyre. A férfi gyógyíthatatlan volt. Egyet szeretett volna, még egyszer, utoljára megölelni a kutyáját, és elbúcsúzni tőle. Ezt egy embernek mondta el, egy nővérnek. Néhány nappal később megjelent a kutyája. Boldogan ölelték át egymást. Légy jó, mondta a férfi a kutyájának miközben szeretettel ölelte. Másnap meghalt. Hogy került oda a kutya? A nővér önkéntes volt azon a menhelyen, ahová a férfi kutyája került. Ismerte a kutyát és a történetét. Megtette, amit tehetett. A kutya egy szerető családhoz került. Csoda történt volna, álmélkodott Andris? Én úgy tudom, nincsenek csodák, gondolta. A cikk olvasása közben valahogy egyre rosszabbul látott ezért meg akarta tisztítani a szemüvegét. Talán ez segít gondolta, mert a világ minden kincséért se vallotta volna be, hogy meghatódott. A gondolatot nem követhette tett, mivel nem találta a szemüveg törlőjét. Spéci darab, aktív szénnel működik. Újdonság, irigyelték is a haverok. De nincs meg. Hova a fenébe tehettem, vonta kérdőre saját magát nem túl irodalmi nyelven. Sehol sem találta. Végső gondolatként belenyúlt a zsebébe. Valamit megérintett az ujjaival. Nem a szemcsitörlő, az biztos, de akkor mi lehet? Megfogta a valamit és kihúzta a kezével, majd szétnyitotta az ujjait. A tenyerén egy fényes érme ragyogott: "A szeretet tallérja. Egy életre " állt rajta a felirat.

"Hogy kerülhetett a zsebembe? Bigi tette volna bele? Mikor? Hogyan? Nem lehetett ő, mert nem éreztem semmit. Észrevettem volna, ha a zsebem körül matat, gondolta. Hát akkor hogy került bele?" Sokáig gondolkozott, majd lassan kezdett hinni abban, hogy csoda történt.

A csodák léteznek.

Bennünk és körülöttünk megannyi vár

felfedezésére.